Az első tünetek lehetnek nem feltűnőek is – fáradtság, alkalmankénti elalvási nehézségek, valamint vonakodás a felkeléstől és a munkába állástól. Ha észleled ezeket a változásokat, ideje felkeresned egy terapeutát, aki segít kitalálni, mi a baj. Együtt megakadályozzátok a szindróma teljes kialakulását. A kiégés következő fázisát hangulati változások, teljesítmény- és koncentrációcsökkenés, depresszió és szorongás, valamint párkapcsolati problémák és önbizalom-csökkenés kíséri. Ebben a szakaszban a terápia nagyon ideális, mert megoldásokat keres, és felgyorsíthatja a gyógyulási folyamatot.
Az a hajlamunk, hogy mindent beleadjunk, miközben talán még abban is reménykedünk, hogy valaki értékelni fogja ezt, gyakran hozzájárul a kiégési szindrómához. Vagy hogy engedjünk annak az érzésnek, hogy csak mi dönthetünk, vagy csinálhatunk valamit jól. A pszichoterápia viszont csak a te tered. Egy tér, ahol felfedezheted és megnevezheted tudattalan gondolati mintáidat, hogy aztán magad is felmérhesd, célszerű-e megszilárdítani vagy elhagyni őket. Ezzel segíthetsz kilépni az önelvárások és az ezzel járó kimerültség ördögi köréből.