A terápia az egyik legfontosabb és leghatékonyabb eszköz, amely a szerfüggőknek, illetve a viselkedések (szerencsejáték, fogadás) rabjainak segíthetnek. Mind a személyiség, mind a kapcsolatok megváltoztatását célzó, a személyiség növekedését és érését támogató pszichoterápia (pszichoanalízis, pszichodinamikus és interperszonális pszichoterápia, egzisztenciális és humanisztikus pszichoterápia), mind a viselkedés megváltoztatására (tünetekre) összpontosító konzultáció eredményes. Ez magában foglalja a viselkedési és kognitív viselkedésterápiát, de a szisztémás, strukturális és kommunikációs terápiákat is, beleértve a családi egységekkel való munkát is.
A függőség lényege az, hogy elveszítjük a kontrollt valamely szer használata vagy viselkedésünk felett. Fiziológiai szinten, a gondolkodás és a viselkedés szintjén is zajlik. Fékezhetetlen vágy, elzárkózó állapot, valamint az addiktív viselkedés megállítására és megszüntetésére való képtelenség kíséri. A függőség okai nagyon összetettek. Leggyakrabban fiziológiai (akár veleszületett, akár szerzett), pszichológiai és szociokulturális tényezők összetett kombinációja.
A függőség szindróma egy adott anyag (pl. alkohol), egy anyagcsoport (pl. opioidok) vagy különféle anyagok szélesebb köre esetén fordulhat elő. Ezek leggyakrabban alkohol-, dohány-, illegális kábítószerek (marihuána, metamfetamin, heroin) és gyógyszer-függőségek (nyugtatók, altatók, opioid fájdalomcsillapítók). A szerencsejáték-függőséget addiktív és impulzív rendellenességnek tekintik. Ezeknek a rendellenességeket is nagyon hasonló módon kezelik, mint egy tárgyspecifikus függőséget. A neurobiológiai kutatások egyre gyakrabban igazolják, hogy mind a pszichoaktív anyagok, mind a szerencsejáték hasonló módon stimulálja a neurobiológiai rendszereket és a dopamin jutalmazó rendszert, amelynek elsődleges szerepet tulajdonítanak a függőség kialakulásában és fenntartásában.
A függőség fő jellemzői közé tartozik a sóvárgás, az ellenállhatatlan vágy, amely arra kényszerít bennünket, hogy olyan szert használjunk vagy olyan tevékenységeket végezzünk, amelyek kellemes állapotot hoznak nekünk. Továbbá egy elvonási állapot, ami kellemetlen pillanatokat okoz, amikor az anyag, tevékenység nem áll rendelkezésünkre. Nehézségek adódnak az önkontrollban, amikor nem tudjuk kontrollálni a felhasznált anyag mennyiségét, vagy a használat vagy a játék kezdetét és végét. A tolerancia nő, egyre többet kell “fogyasztanunk” a kívánt állapot eléréséhez. Fokozatosan figyelmen kívül hagyjuk a kötelezettségeket, örömöket vagy egyéb érdekeket a felhasznált anyag vagy játék javára. Végül azt tapasztaljuk, hogy az anyagot annak ellenére használjuk, hogy az ártalmas magunkra vagy környezetünkre, és ennek tudatában is vagyunk.
Ha valaki meg akar szabadulni a függőségétől, a motiváció elengedhetetlen. Fel kell ismernie, milyen hátrányokat okoz neki a függőség, ugyanakkor milyen előnyökkel jár neki, ha absztinenciába kezd. Ha meg akarunk szabadulni a függőségtől, elengedhetetlen a változás. A változás nem csak abban rejlik, hogy abbahagyjuk egy-egy függőséget okozó szer fogyasztását vagy a játékot. Az absztinencia szükséges feltétel, de önmagában nem elég, és nem garantálja az élettel való elégedettséget. Fontos, hogy az élet más területein is változtassunk. Ezzel kapcsolatban időnként olyan szakembereket kell keresni, akik ebben tudnak segíteni, orvos-pszichiátert, addiktológust, pszichoterapeutát, pszichológust, szociális munkást és másokat.
A pszichológus segít a pozitív mentális egészség lehetőségének fejlesztéséhez szükséges változás elérésében. A konzultáció vagy a terápia céljai egy meghatározott fókusznak felelnek meg. A függőség szempontjából ez lehet a teljes gyógyulás, a tünetek enyhítése vagy mérséklése, a magatartás változása , a pszichoszociális alkalmazkodás javítása, a növekedés és érés támogatása, a megküzdés, az életproblémák és krízisek megoldása.