A kiégési szindróma, más betegségekhez hasonlóan, nem magától alakul ki. Azokhoz az emberekhez kopogtat be, akik elhatározták, hogy minden energiájukat mások javára fordítják, az idealistákhoz, akiknek magasak az igényei és ugyanolyan magasak az elvárásai. Veszélyeztetettek azok is, akik csak jó munkát szeretnének végezni, de még nem tanultak meg segítséget kérni.
Korábban a kiégési szindróma főként a nagyvállalatok érett vezetőit érintette. A teljesítményünkkel szembeni növekvő igényekkel azonban a fiatalok, például az egyetemisták körében is előfordul. A Károly Egyetem I. Orvostudományi Karának Pszichiátriai Tanszékének statisztikái szerint a cseh lakosság körülbelül 20%-ánál jelentkeznek intenzívebb kiégés tünetei.
A kiégés az egyensúlyvesztés szinonimája. Az egyensúly akkor tűnik el az életünkből, ha csak arra koncentrálunk, mi az, amit még nem tettünk meg. Érdemes lenne néha sutba dobni a kötelességeket és önmagunkra figyelni.
A burnout, más néven kiégési szindróma egy olyan állapot, amely fokozatos fellépése miatt alattomos, hasonlóan a krónikus stresszhez. És mik a tünetei? Az egyik tünet a kellemetlen kimerültségérzet, amely fokozatosan fizikaivá válik.
A kiégés általában több szakaszban megy végbe. Attól az érzéstől, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a munka időben és jól elkészüljön, a szorongásos állapotokon át, amikor ráébredünk, hogy az elvárásaink nem valósak, és az elvégzett munkát nem is értékelik megfelelően, az ingerlékenység állapotaiig, csalódás, és hogy tevékenységünk elveszti értelmünket számunkra.
A kiégési szindróma első tünetei enyhe fáradtságban, időnként jelentkező elalvási problémákban jelentkezhetnek, és itt-ott elárulja az ember, hogy holnap tényleg nem szeretne dolgozni. Ha érzékeny vagy önmagára, akkor lehet, hogy most változtat valamit az életében, ami nagyszerű. A kiégés következő fázisát kimerültség, hangulati ingadozások, csökkent teljesítőképesség és koncentráció, depresszió és szorongás, valamint párkapcsolati problémák és önbizalom kíséri.
Az első tünetek nem feltűnőek lehetnek, de fokozatosan súlyosbodnak. Lehetnek lelkiek és fizikaiak is. A kiégés pszichés tünetei a következők:
A kiégés fizikai tünetei lehetnek:
A szorongás különböző szakaszokban jelentkezik:
A burnout szindrómát a legjobb rögtön az első fázisban kezelni, hogy megakadályozzuk, hogy a probléma tovább terjedjen. Általánosságban: minél előbb derül ki, hogy baj van, annál jobb.
A burnout leggyakrabban azokat veszélyezteti, akik:
A valóságban azonban a kiégés ennél szélesebb köröket, gyakorlatilag mindenkit érinthet.
A kiégéssel viszonylag könnyen szembesülhetnek például a szülői szabadságon lévő nők, vagy azok, akiknek egyszerűen túl magasak az elvárásai. És éppen a beteljesületlen elvárások vezetnek az illúziók elvesztéséhez, a motiváció elvesztéséhez, és hosszú távon segítik a szindróma kialakulását. A legrosszabb esetben a teljes testi-lelki kimerültség állapotába kerülhetünk.
Hogyan lehet kilépni a kiégésből? Ha már küzdesz a kiégés következményeivel, ne maradj egyedül! A pszichológiai tanácsadás és pszichoterápia nyújtotta lehetőségek ma már mindenki számára elérhetőek. Segítenek kilépni a belőlük keletkezett önkövetelések és kimerültség ördögi köréből.
A kiégési szindrómát a legjobb az első tünetektől kezdve kezelni. Igaz, hogy kezdetben nem látjuk őket komolyabb problémák lehetséges forrásának, de minél hamarabb fedezzük fel a tüneteket, annál hamarabb megszabadulhatunk tőle. Ha a kiégési szindróma olyan stádiumba kerül, hogy jelentősen befolyásolja életünket, érdemes szakemberre bízni magunkat.
A pszichoterápia Rólad szól. A legtöbben pont ezért vágunk bele nehezen kiégés esetén: hajlamosak vagyunk másokat önmagunk elé helyezni – önzésnek tűnik, ha segítséget kérünk. Ezért is olyan kiszolgáltatottak a segítő szakmák ilyen értelemben. El kell engedni a gondolatot, hogy egy feladatot csak mi magunk tudunk befejezni, hogy egy adott helyzetben csak mi segíthetünk.
A pszichoterápia, mint a kiégési szindróma kezelése, meg tudja nevezni tudatalatti gondolkodási mintáinkat, hogy aztán magunk is felmérhessük, érdemes-e ezeket megtartani, vagy új rendet teremteni.
A kiégés hatékony megelőzése az, ha a munkához vagy a tanuláshoz, de általában az élethez és a kapcsolatainkhoz való viszonyára összpontosítunk. Jó tisztában lenni az elvárásaival, és reálisan megfogalmazni azokat. Ez csökkenti annak a kockázatát is, hogy túl sok energiát fektetünk a munkánkba, és a lehetőségeinket meghaladóan dolgozunk.
Ez is segít a saját érdekek érvényesítésében, beleértve a társadalmi életet is. Ez egy másik dimenziót ad életünknek, és elkerüljük azt a kimerültséget, amely gyakran akkor jelentkezik, ha huzamosabb ideig egy dologra koncentrálunk.
Még a megelőzés ezen szakaszában is jó választás a pszichoterapeutával vagy edzővel való konzultáció. Ez nem egy klasszikus kezelés, hanem egy úgynevezett önfejlesztés. Konzultáljon szakértőkkel arról, hogyan élje teljes életet és kerülje el a kiégést.
“Egy idő után nem élveztem a munkámat. Ingerült voltam és kimerült, otthon pedig eltávolodtam a családomtól. Semmi kedvem nem volt dolgozni menni. A szenvedésemet látva a családom megszervezte, hogy szakszerű pszichológiai segítséget kapjak. Összeszedtem a bátorságomat, félretettem a szégyenérzetem és tettem a változásért.
A kórház felvételi osztályáról inkább a fekvőbeteg osztályra mentem dolgozni. Itt kisebb rajtam a nyomás és jobban meg tudom szervezni a szabadidőmet is. Újra motivált vagyok és szeretem a munkámat. Ha tudom, hogy én is a kiégés tüneteivel küzdök, sokkal hamarabb kezdek bele a pszichoterápiába.”
A kiégés a krónikus stressz eredménye, amely kimerültségérzetben nyilvánul meg. A teljes testi-lelki kimerültség állapotáig fokozódik.