A kiégési szindróma, más betegségekhez hasonlóan, nem magától alakul ki. Azokhoz az emberekhez kopogtat be, akik elhatározták, hogy minden energiájukat mások javára fordítják, az idealistákhoz, akiknek magasak az igényei és ugyanolyan magasak az elvárásai. Veszélyeztetettek azok is, akik csak jó munkát szeretnének végezni, de még nem tanultak meg segítséget kérni. Korábban a kiégési szindróma főként a nagyvállalatok érett vezetőit érintette. A teljesítményünkkel szembeni növekvő igényekkel azonban a fiatalok, például az egyetemisták körében is egyre inkább előfordul.
A kiégés az egyensúlyvesztés szinonimája. Az egyensúly akkor tűnik el az életünkből, ha csak arra koncentrálunk, mi az, amit még nem tettünk meg. Érdemes lenne néha sutba dobni a kötelességeket és önmagunkra figyelni.
A burnout, más néven kiégési szindróma egy olyan állapot, amely fokozatos fellépése miatt alattomos, hasonlóan a krónikus stresszhez. És mik a tünetei? Az egyik tünet a kellemetlen kimerültségérzet, amely fokozatosan fizikai érzéssé válik.
A kiégés általában több szakaszban megy végbe. Attól az érzéstől, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a munka időben és jól elkészüljön, a szorongásos állapotokon át, amikor ráébredünk, hogy az elvárásaink nem valósak, és az elvégzett munkát nem is értékelik megfelelően, az ingerlékenység állapotáig, majd fellép a csalódás, és hogy tevékenységünk elveszti értelmét számunkra.
A kiégési szindróma első tünetei enyhe fáradtságként, időnként jelentkező elalvási problémákként jelentkezhetnek, és itt-ott elárulja az ember, hogy holnap tényleg nem szeretne dolgozni. Ha érzékeny vagy önmagadra, akkor lehet, hogy itt változtatsz valamit az életedben, ami nagyszerű. A kiégés következő fázisait kimerültség, hangulati ingadozások, csökkent teljesítőképesség és koncentráció, depresszió és szorongás, valamint párkapcsolati problémák és önbizalom kísérik.
Az első tünetek lehetnek nem feltűnőek, de fokozatosan súlyosbodnak. Lehetnek lelkiek és fizikaiak is. A kiégés pszichés tünetei a következők:
A kiégés fizikai tünetei lehetnek:
A szorongás különböző szakaszokban jelentkezik:
még nem vagyunk teljesen tudatában annak, hogy valami nincs rendben, de kissé irritál minket a túlterhelő munka.
a gondolatok, érzelmek egyre kellemetlenebbek, az elégedetlenség, a rossz hangulat másokra is kivetítődik. Tudat alatt ellenállunk a tüneteknek.
megjelennek a kiégés tünetei, mint a kimerültség, a stressz és a szorongás. Ezeket a kellemetlen állapotokat tudatosan próbáljuk tompítani, de ez nem oldja meg a problémát.
a kiégési szindróma krónikussá válik, pánikrohamok, teljes testi-lelki kimerültség léphet fel.
A burnout szindrómát a legjobb rögtön az első fázisban kezelni, hogy megakadályozzuk, hogy a probléma tovább terjedjen. Általánosságban: minél előbb derül ki, hogy baj van, annál jobb.
A burnout leggyakrabban azokat veszélyezteti, akik:
A valóságban azonban a kiégés ennél szélesebb köröket, gyakorlatilag mindenkit érinthet.
A kiégéssel viszonylag könnyen szembesülhetnek például a szülési szabadságon lévő nők, vagy azok, akiknek egyszerűen túl magasak az elvárásai. És éppen a beteljesületlen elvárások vezetnek az illúziók elvesztéséhez, a motiváció csökkenéséhez, és hosszú távon segítik a szindróma kialakulását. A legrosszabb esetben a teljes testi-lelki kimerültség állapotába kerülhetünk.
Hogyan lehet kilépni a kiégésből? Ha már küzdesz a kiégés következményeivel, ne maradj vele egyedül! A pszichológiai tanácsadás és pszichoterápia nyújtotta lehetőségek ma már mindenki számára elérhetőek. Segítenek kilépni a keletkezett önelvárások és kimerültség ördögi köréből.
A kiégési szindrómát a legjobb az első tünetektől kezdve kezelni. Igaz, hogy kezdetben nem látjuk őket komolyabb problémák lehetséges forrásának, de minél hamarabb fedezzük fel a tüneteket, annál hamarabb megszabadulhatunk tőlük. Ha a kiégési szindróma olyan stádiumba kerül, hogy jelentősen befolyásolja életünket, érdemes szakemberre bízni magunkat.
A pszichoterápia Rólad szól. A legtöbben pont ezért vágunk bele nehezen kiégés esetén: hajlamosak vagyunk másokat önmagunk elé helyezni – önzésnek tűnik, ha segítséget kérünk. Ezért is olyan kiszolgáltatottak a segítő szakmák dolgozói ilyen értelemben. El kell engedni a gondolatot, hogy egy feladatot csak mi magunk tudunk befejezni, hogy egy adott helyzetben csak mi segíthetünk.
A konzultáció vagy a pszichoterápia, mint kezelési lehetőség, segít megnevezni tudatalatti gondolkodási mintáinkat, hogy aztán magunk is felmérhessük, érdemes-e ezeket megtartani, vagy új rendet teremteni.
A kiégés hatékony megelőzése az, ha a munkához vagy a tanuláshoz, de általában az élethez és a kapcsolatainkhoz való viszonyra összpontosítunk. Jó tisztában lenni az elvárásainkkal, és reálisan megfogalmazni azokat. Ez csökkenti annak a kockázatát is, hogy túl sok energiát fektetünk a munkánkba, és a lehetőségeinket meghaladóan dolgozunk.
Ez is segít a saját érdekeink érvényesítésében, beleértve a társadalmi életet is. Ez egy másik dimenziót ad életünknek, és elkerüljük azt a kimerültséget, amely gyakran akkor jelentkezik, ha huzamosabb ideig egy dologra koncentrálunk.
Még a megelőzés ezen szakaszában is jó választás a szakemberrel való konzultáció. Ez nem egy klasszikus kezelés, hanem egy úgynevezett önfejlesztés. Konzultálj szakértőkkel arról, hogyan élj teljes életet és kerüld el a kiégést.
"Már nem élveztem a munkát, ingerlékeny és kimerült voltam, nem akartam ott lenni. A családom hazavitt és terápiát szervezett nekem. Kiderült, hogy kiégési szindrómában szenvedek. A terapeutának köszönhetően rájöttem, hogy mi az, ami a legkimerítőbb a jelenlegi munkámban, és bátorságot találtam, hogy változtatást kérjek a felettesemtől.
Az akut osztályról a fekvőbeteg osztályra cseréltem a munkámat, ahol nyugodtabb, és még mindig hasznosnak érzem magam. A kimerültség és az ingerlékenység érzése eltűnt. Új étvágyam támadt a munkához és a szabadidőmben végzett hobbikhoz. Ha tudtam volna, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy javuljon az életem, már régen megtettem volna."