
Nekiálltál volna rendet rakni, de a kezedbe akadt egy régi napló, és egy órával később döbbentél rá, hogy a takarításról teljesen megfeledkeztél. A barátnőddel megbeszélt találkozóról megint elkéstél, pedig tényleg igyekeztél odaérni időben. Vagy talán a gyereked az, aki mintha gondolatban mindig máshol járna.
Gyakran kerülsz hasonló helyzetekbe? Lehet, hogy néha lustaságnak vagy ügyetlenségnek tudod be. Valójában azonban ADD-ről, vagyis hiperaktivitás nélküli figyelemzavarról is szó lehet.
Otthon egyedül nem tudod felállítani a diagnózist, de a szétszórt figyelem lehet az első jel, hogy érdemes utánajárnod a témának. Megmutatjuk, hogyan ismerheted fel az ADD-t, mit jelent ez valójában számodra, és mit tehetsz a továbbiakban, hogy te vagy a gyereked jobban érezzétek magatokat.
Az ADD egy veleszületett figyelemzavar, akárcsak az ADHD. Az ADHD-ról biztosan sokat hallottál már, de lehet, hogy úgy érzed, nem igazán ismersz magadra ebben a diagnózisban. Hiszen gyerekként nem rohangáltál az osztályteremben, és nem vágtál mások szavába. Inkább csendben ültél, és bámultál ki az ablakon.
Az ADD a hiperaktivitás nélküli figyelemzavart jelöli (az angol Attention Deficit Disorder rövidítése). Pontosan azt a fajta nehézséget írja le, amikor nehezen tudod fenntartani a figyelmed, koncentrálni, tervezni vagy kiszűrni a zavaró ingereket, viszont hiányzik az a külső nyugtalanság és impulzivitás, amelyet általában az ADHD-hoz társítunk.
Az ADD azonban ma már nem önálló diagnózis. Az orvostudomány korábban megkülönböztette az ADD-t és az ADHD-t, ma azonban szakmai szinten már csak ADHD-ról beszélünk, amelynek több típusa van. Az ADD-t ezért ma szakszóval túlnyomóan figyelemzavaros ADHD-nak (figyelmetlen típus) nevezzük.
Ha tehát valaha úgy érezted, hogy „nekem nincs ADHD-m, hiszen sosem voltam hiperaktív”, itt a magyarázat. A hiperaktivitás csak az egyik lehetséges arca, nem feltétele. Ez a nagy zűrzavar elsősorban belül, a fejedben is zajolhat.
Az ADD és az ADHD közötti különbségeket részletesebben az ADD vs. ADHD című cikkünkben tárgyaljuk. A hétköznapi nyelvben azonban még mindig gyakran használják az ADD elnevezést, és ebben a cikkben is ennél maradunk, hogy könnyebb legyen a megkülönböztetés.
Az ADD-vel élők agya kicsit másképp működik, mint a legtöbb emberé. A fő különbség abban rejlik, ahogyan a dopamin és a noradrenalin nevű ingerületátvivő anyagokkal dolgozik. Ezek kulcsfontosságúak az agy végrehajtó funkciói szempontjából.
Segítenek elkezdeni egy feladatot, fenntartani rajta a figyelmet, tervezni, ellenállni a zavaró tényezőknek, és fejben tartani, mit csinálunk éppen. Ha a dopamin és a noradrenalin jelzése gyengébb, a végrehajtó funkcióknak nincs miből meríteniük. Így alakul ki az a jól ismert zűrzavar.
Ezért az olyan tanácsok, mint a „csak jobban kell koncentrálnod” vagy az „akarni kell, és megy”, egyszerűen nem működnek. Ez nem akaraterő vagy lustaság kérdése. A rendszered számára a figyelem fenntartása sokkal nehezebb.
Ez megmagyaráz egy olyan ellentmondást is, amelyet valószínűleg a saját életedből ismersz: azokra a dolgokra, amelyek érdekelnek, órákig tudsz koncentrálni. Egy unalmas feladatba viszont még belekezdeni sem bírsz. Az érdekesség és az újdonság beindítja a dopaminrendszert. Ha viszont ezek hiányoznak, sokkal nehezebb belevágni.

Az ADD-s gyerekek általában nyugodtak, és nem hívják fel magukra a figyelmet. Gyakran bámulnak a semmibe, a saját világukban élnek, és nem figyelnek ránk, amikor beszélünk hozzájuk.
Könnyen elvonja a figyelmüket bármilyen apró inger, például egy madár az ablak előtt vagy egy zaj a folyosón. Nehezen fejezik be, amibe belekezdtek, gyakran elhagyják az iskolaszereiket és a játékaikat, vagy elfelejtik a házi feladatot. Emellett gyengébb lehet a motorikájuk is, például nem szeretnek rajzolni, és csúnyán írnak. Könnyen kibillennek az egyensúlyukból, a nyomásra sírással, szorongással vagy visszahúzódással reagálnak.
Éppen ezért az ADD gyerekeknél gyakran rejtve marad. Az ADD-s gyerekek nem „rosszalkodnak”, inkább folyton elvesznek a saját gondolataikban.
Érdekesség, hogy az ADHD-s gyerekek száma Csehországban általánosságban gyorsan nő. Öt év alatt 14%-kal nőtt az esetek száma. A fiúkat ráadásul háromszor gyakrabban érinti, mint a lányokat.
Felnőtteknél az ADD gyakran extrém halogatásba és rossz időgazdálkodásba fordul át. Kifelé a felnőttek jobban el tudják leplezni a tüneteket, de a fejükben uralkodó zűrzavar megmarad.
Előfordulhat például, hogy folyton elkésel, és lecsúszol a határidőkről, halogatod a feladatokat, vagy könnyen elkezdesz unatkozni egy érdektelen munka közben. Nehezen találod meg, hol kezdj hozzá, így inkább semmit sem csinálsz. Ha túl sok minden szakad rád, könnyen túlterheltnek érzed magad, és pánikba esel.
A legnagyobb árulkodó jel azonban nem maga a halogatás. Sokkal inkább az, hogy a tüneteket már gyerekkorodban is tapasztaltad. Mivel veleszületett zavarról van szó, az ADD soha nem felnőttkorban kezdődik.
A felnőtt ADHD-sok száma is növekszik Csehországban. 2010-ben nagyjából harmincezer felnőttnél diagnosztizálták a zavart, tizenöt évvel később pedig már ötvenezernél.
Gyors első benyomást nyújthat egy tájékoztató jellegű kérdőív, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) dolgozott ki. Kifejezetten az ADD-re vonatkozó standardizált kérdőív azonban nem létezik, mivel ma már az ADHD figyelmetlen típusának tekintik.
Töltsd ki a tájékoztató jellegű ADHD-tesztet →
Tényleg csak tájékoztató segédeszközként tekints rá, ne diagnózisként. Hogy valóban ADD-ről (vagyis az ADHD egyik típusáról) van-e szó, azt csak klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter tudja megerősíteni.

Egyelőre nincs olyan agyi képalkotó vizsgálat vagy vérvizsgálat, amely igazolná az ADD-t. A diagnózis egy folyamat, de ez tulajdonképpen jó hír. Azt jelenti ugyanis, hogy valaki alaposan és mélyrehatóan megvizsgál.
Az ADD diagnózisa általában a következőket foglalja magában:
A pszichológus ezután javaslatot tesz a kezelés módjára, és általában további szakemberekhez irányít (pszichiáterhez, pszichoterapeutához vagy mindkettőhöz). A pszichiáter orvosként a diagnózis után szükség esetén azonnal gyógyszert is felírhat, és gyakran pszichoterápiát is javasol.
Ha összezavar ez a sok „pszicho” szakma, olvasd el a Pszichiáter, pszichológus, pszichoterapeuta: mi a különbség köztük és kihez forduljak? című cikkünket. Fontos tudni, hogy ha diagnózist szeretnél, először klinikai szakpszichológushoz vagy pszichiáterhez kell fordulnod.
A Hedepynél szakorvosokból álló csapatunk online pszichiátriai vizsgálatot kínál. Akár két héten belül kaphatsz időpontot.

Ha egész életedben úgy élsz együtt az ADD-vel, hogy nem is tudsz róla, az rengeteg energiát emészt fel. Előjöhet az érzés, hogy „mindig mindent elrontasz”, ami alááshatja az önbizalmadat. Ráadásul nemcsak a fejedben, hanem az íróasztalodon uralkodó rendetlenséggel is küzdhetsz.
Bár az ADD nem gyógyítható meg úgy, mint egy nátha (egyszerűen így működik az agyad), a tünetek nagyon hatékonyan enyhíthetők, ami jóval könnyebbé teszi az életedet.
Az ADD kezelése általában a következőket foglalja magában:
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a legjobb eredményeket a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés kombinációja hozza. A megfelelő kezelésre vonatkozó javaslatot azonban csak orvostól kaphatod meg. Korántsem mindenkinek van szüksége gyógyszerre, akinél ADD-t vagy ADHD-t diagnosztizáltak.
Nem kell egyedül megbirkóznod vele. A Hedepynél online, otthonról találkozhatsz pszichoterapeutával vagy pszichiáterrel, akár már néhány napon belül.
Hogy megkönnyítsük a dolgod, összeállítottunk egy illeszkedési tesztet: csak néhány egyszerű kérdésre kell válaszolnod, és a végén megtudod, hogy több mint 150 ellenőrzött mentálisegészség-szakemberünk közül ki illene hozzád a legjobban.


