A szorongás nem kellemes az ember számára. Előfordulhat, hogy ez az érzelem szolgál minket és ébren tartja az érzékeinket – ettől nem kell megijedni, ez teljesen természetes. Ha azonban a szorongás állandósul, a forrását nem lehet beazonosítani, ráadásul átveszi az uralmat az életünk felett, nem árt jobban odafigyelni rá. Ne élj együtt vele! Kérj segítséget! A pszichoterápia nagyon hasznos lehet a szorongás leküzdése során.
A szorongás mindenkinek az alapvető érzelemkészletéhez hozzá tartozik, mert segít megbirkózni a veszélyhelyzetekkel. Élesíti érzékszerveinket, és elegendő energiát aktivál a szervezetben ahhoz, hogy veszély esetén meneküljünk, vagy kellő erővel küzdjünk (“üss vagy fuss rekació”). Az érzést leginkább félelemként ismerjük fel. A mai világ sokszor már nem igényli a közvetlen konfrontációt, ezért a szorongások elsősorban a vélt (várható) fenyegetettségekhez kapcsolódnak, amelyek a mindennapi életben például a magunk vagy szeretteink egészségével kapcsolatos aggodalmakban, vagy a munkahely elvesztésétől való félelemben nyilvánulnak meg.
Ha a szorongás túl sokáig tart, ha túl intenzív vagy nem megfelelő válasz egy olyan helyzetre, amely általában nem okozna feszültséget az emberben, akkor szorongásos zavarról beszélünk.
Generalizált szorongásos zavar (GAD) – kiváltó oka lehet többek között a hosszan tartó stressz vagy a nehéz életesemények (munkahely elhagyása, szakítás, sérülés és így tovább). Azért kellemetlen, mert alattomosan támad, és fokozatosan felpörgeti a félelem, a szorongás és az idegesség ördögi körét – ennek pedig később kritikus következményei lehetnek.
Szorongásos depresszió – Míg a GAD valami ilyesmi: “ez félelmetes, jobb lenne megszökni!”, addig a szorongásos depresszió inkább azt mondogattatja velünk: “Nem tudom megcsinálni, ehhez kevés vagyok, ez túl nehéz.” Ez a szomorúság egy idő után úrrá lesz az érzelmeinken és állandó rossz hangulatot okoz.
A testközpontú technikák segíthetnek az enyhe szorongáson. Ideálisak az ellenőrzött ellazulások, amelyek nyugalmi állapotba helyezik a felizgatott szervezetet, és így még a feszült elmét és az érzelmeket is megnyugtatják. Tovább fokozhatja a hatást, ha megmozgatjuk képzeletünket – olyan képeket kínálunk az elménknek, amelyekben elküldjük a gondokat, mint ahogyan a csónakot arrébblökjük a folyón.
A következő lépés lehet az aggodalmak megosztása egy másik személlyel. Ideális esetben a hallgató fél egy szakértő pszichoterapeuta, aki a támogatás mellett segít megérteni a szorongás dinamikáját. Nálunk anélkül léphetsz kapcsolatba a szakértővel, hogy ki kelljen lépned az otthonodból.
A szorongásos zavarokat leggyakrabban pszichoterápiával kezelik, amit a betegség súlyosságától függően gyógyszerekkel (általában antidepresszánsokkal) támogatnak – de erre nem mindig van szükség. Ha tüneteket tapasztalsz, fordulj a háziorvosodhoz, vagy pszichológushoz, pszichoterapeutához. Javasoljuk elsősorban a szomatikus betegségek kizárását, amelyek hasonló tünetekkel járnak, mint a szorongásos zavar.
A pszichoterápia hatékony eszköz a szorongás kezelésében, függetlenül attól, hogy enyhe tünetekről vagy tartós és hosszú ideig tartó szorongásról van szó. A terápia folyamata a nyomozói munkához hasonlít, amely fokozatosan feltárja az egyéni összefüggéseket, ezekből pedig kiderül, mi áll a tünetek pontos hátterében. Néha elég csak néhány apró változtatás (prioritások meghatározása, tervezési idő létrehozása vagy a negatív képzetek pontos feltárása). Alkalmazható egyéni, csoportos, sőt online pszichoterápia is.
Az orvosi egyetem volt az álmom. Amikor néhány évvel később végre egyedül kezelhettem egy pácienst, ideges voltam, és elkövettem egy teljesen triviális hibát. Természetesen hallottam egy megjegyzést a főorvostól és egy másik megjegyzést egy szomszéd kollégától. Azt hittem, túl tudom tenni magam ezen, nem sérült meg senki, én pedig tanultam a hibámtól. Nem így lett. Elveszítettem az önbizalmamat és úgy éreztem, bármikor újra elkövethetek egy ilyen hibát. A félelem lassan ráült a mellkasomra. Nem tudtam teljesíteni többé. Ez vezetett el a pszichoterápiához. Ma már tudom, hogy mi történt velem és meg tudtam szakítani ezt az ördügi kört. Kiléptem a félelmeim árnyékából és újra folytatni tudom a munkámat. Néha már csak nevetek a korábbi kétségbeesésemen.